Fotó: nyílt forrásból
Bár a fiatalabb generációt gyakran kritizálják azért, mert túlságosan függ az idősebbek segítségétől, a túlzott függetlenség még rosszabb is lehet
Forrás:
Azoknak az embereknek a generációja, akik állandó felnőtt felügyelet nélkül nőttek fel, és akiknek korán meg kellett tanulniuk a függetlenséget, felnőttként nem kívánt pszichológiai következményekkel szembesülnek – különösen a segítség elfogadásának és a szoros kapcsolatok kialakításának nehézségeivel. Ezt állapítja meg az Experteditor című kiadvány, amelyben a szerző, a kanadai nyugdíjas Farley Ledgerwood az úgynevezett „kulcsot a nyakukba akasztott gyerekek” tapasztalatairól és annak a későbbi életre gyakorolt hatásairól elmélkedik.
A szerző leírja saját gyermekkorát, amikor a vacsora gyakran azt jelentette, amit a gyerek egyedül talált a hűtőben, mert a szülei több munkahelyen dolgoztak, és nem volt idejük gondoskodni róla. Ez nem klasszikus hanyagság volt, mondja, hanem inkább a túlélés kérdése. Ugyanakkor ilyen körülmények között alakult ki az a szokás, hogy nem támaszkodik másokra, és minden problémát egyedül old meg.
A szöveg megjegyzi, hogy ez a viselkedésminta a következő generációknak is átöröklődik. Farley a felnőtt lányát hozza fel példának, aki még válsághelyzetben is egyedül próbál megbirkózni a problémával, anélkül, hogy segítséget kérne. Ez szerinte egy mélyen gyökerező hozzáállásról tanúskodik: „Ha valamire szükséged van, magadnak kell gondoskodnod róla.
A szakértők megerősítik, hogy a túlzott önállóságnak lehet árnyoldala is.
„A nagymértékben független felnőtteknek nehézségeik lehetnek az intimitással és az érzelmi szabályozással” – mondja Sam Goldstein pszichológus.
A szerző emellett felhívja a figyelmet az úgynevezett „hiperfüggetlenség” jelenségére, amely gyakran alakul ki azoknál a gyerekeknél, akik kénytelenek felnőtt felelősséget vállalni. Ennek következtében az ilyen gyerekek korán felnőnek, de elveszítik a sebezhetőség képességét.
A szerző hangsúlyozza, hogy ez az „érzelmi operációs rendszer” hatékonyan működik az erőforrások hiányának körülményei között, de felnőttkorban akadályba ütközhet. A személy nemcsak ahhoz szokik hozzá, hogy nem kér segítséget, hanem ahhoz is, hogy visszautasítja azt, még akkor is, ha az elérhető. Ez a külső sikerek ellenére az elszigeteltség érzését kelti.
Ennek eredményeként a szerző arra a következtetésre jut, hogy a „magától való boldoguláshoz” szokott generációnak újra kellene gondolnia ezt a megközelítést.
„Az érzelmi operációs rendszeretek évtizedek óta jól szolgál titeket. Megvédte önöket, lehetővé tette a mozgást, segített a túlélésben. De többé már nem csak túlélsz. Most már élsz. És élni, igazán élni azt jelenti, hogy beengeded az embereket az életed szférájába. Azt jelenti, hogy elég bátornak lenni ahhoz, hogy szükséged legyen valamire, hogy akarj valamit, hogy elfogadj valamit másoktól anélkül, hogy számláznád magad” – foglalja össze a szerző.
Az oldal nem biztonságos! Minden adatod veszélyben van: jelszavakat, böngészési előzményeket, személyes fotókat, bankkártyákat és más személyes adatokat használnak fel a támadók.
