A rózsák őszi dugványozását október végétől november elejéig végezzük, az első éjszakai fagyok után, de még az állandó fagyok előtt levágott ceruzavastagságú egyszikű hajtásokkal.
A 15 cm hosszú, 5-6 rügyet tartalmazó dugványokat úgy vágjuk, hogy az alsó ferde vágás 45 fokos, a felső egyenes, és tavaszig nedves homokban, 0…+5°C-os hőmérsékleten tároljuk – írja a tudósítója.
A dugványok őszi ültetése fóliaházak alá gyakran rothadáshoz vezet, a szerves szubsztrátumok pedig szövetégést okoznak.
Fotó:
A legmegbízhatóbb módszer – a dugványok téli tárolása a pincében vagy hűtőszekrényben, a későbbi tavaszi ültetéssel szabadföldbe.
Mely fajtákról kell lemondani, és melyek adnak 100%-os eredményt.
A legjobb dugványokat olyan fajtákból lehet venni, mint a Rosalinda és a Jéghegy fajták, a poliantuszok és a miniatűr rózsák.
De a remontant, park és a sárga rózsák komoly nehézségekbe ütközhetnek – jobb, ha oltással szaporítjuk őket.
A dugványozáshoz csak érett, egyhajtásu, fényes kéreggel rendelkező, foltok és sérülések nélküli hajtásokat válasszunk. A zöld, kövér hajtások nem alkalmasak szaporításra – nem fognak gyökeret ereszteni és elrohadnak.
A dugványok kezelése és a teleltetésre való előkészítés
Az alsó vágást ferdén, 2 cm-rel az alsó rügy alatt, a felső vágást pedig egyenesen, 2-3 cm-rel a felső rügy felett végezzük. Minden egyes vágás előtt a szerszámot alkohollal kezeljük a fertőzések megelőzése érdekében.
Vágás után a dugványokat nedves pamutkendőbe csomagoljuk, és nedvesített folyami homokkal teli edénybe helyezzük kb. 10 cm-es rétegben. A tárolási hőmérséklet egész télen nem haladhatja meg a 0…+5 °C-ot.
Április végén az előkészített dugványokat laza, tápdús talajba ültetjük, fóliasátorok segítségével. De most már kötelező szellőztetéssel, hogy elkerüljük a túlmelegedést és a rothadást.
Egyes virágtermesztők a dugványokat ősszel azonnal otthon gyökereztetik, tőzegből és homokból álló aljzatba helyezve. Kb. +20°C körüli hőmérsékleten és rendszeres nedvesítés mellett a gyökerek kb. 30 nap alatt megjelennek.
Ültetés előtt a dugványokat az alsó vágással együtt gyenge Phytosporin oldatba áztatjuk. Amikor a gyökerek 1 cm-esre nőttek, a dugványokat a további gyökeresedés érdekében az aljzatba helyezzük.
Az őszi dugványozásnak van egy fontos előnye a tavaszi dugványozással szemben: a rózsák télire tervezett metszésével párosul. Egy pillantással láthatjuk, hogy melyik bokrot szeretnénk szaporítani, és nem vesztegetjük az időt.
A dugványozásra szánt hajtásokat a bokor tövéhez minél közelebb vágjuk le – a növény ezen részeire jellemző, hogy a felső részekhez képest jobban gyökeresednek. Az alsó hajtások érettebbek és több tápanyaggal rendelkeznek.
Minden dugványon hagyjunk meg 3-4 jól fejlett rügyet, míg az alsó leveleket feltétlenül távolítsuk el. A felső leveleket, ha még megmaradnak, a nedvesség elpárolgásának csökkentése érdekében a felére kell visszavágni.
A dugványokból nyert rózsák nem képeznek gyökérzetet, ellentétben az oltott példányokkal. Az ilyen bokrok gondozása sokkal könnyebb, jobban tűrik a hideg teleket, és a szunnyadó rügyekből regenerálódnak még egy komolyabb fagy után is.
Ha a tél nagyon kemény az adott régióban, a dugványokat nem homokban, hanem hűtőszekrényben, nedves ruhába csomagolva és légzőnyílásokkal ellátott polietilén zacskóba helyezve tároljuk. Fontos, hogy hetente ellenőrizzük a dugványok állapotát, és szükség esetén nedvesítsük meg a ruhát.
A tél folyamán a dugványokon kallusz fejlődik, amelyből tavasszal gyökerek fejlődnek. Mire a dugványokat a földbe ültetjük, készen állnak az aktív növekedésre.
Tavasszal a gyökeres dugványokat szabadföldbe ültetik, amikor a visszatérő fagyok veszélye már elmúlt. A fiatal rózsákat az első időben árnyékolják a tűző naptól, és rendszeresen öntözik.
Teljes értékű virágzó növényt dugványból csak két év múlva kapunk, de megéri. A saját kezűleg nevelt rózsa hosszú éveken át gyönyörködtetni fog, megtartva az anyabokor minden tulajdonságát.
