A múltbeli partnerhez való visszatérés olyan gyakran előfordul, hogy a terápiában erre a „visszaesés” kifejezést találták ki.
A Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem tanulmánya szerint az emberek 65 százaléka legalább egyszer az életében újra összejött valakivel, akit már dobott – írja a tudósítója.
Az első és legnyilvánvalóbb ok a nosztalgiának álcázott magánytól való félelem. Az ember nem akarja átélni a szakítás utáni „üresség” fájdalmas szakaszát, ezért visszatér az ismerős mocsárba.
Fotó: Pixabay
A második ok trükkösebb: a vágy, hogy újraírjuk egy sikertelen történet végét. Az agyunk nem tűri a befejezetlen gesztusokat, és öntudatlanul próbáljuk bebizonyítani magunknak, hogy most már minden rendben lesz.
A pszichológusok ezt „re-traumatizációs hatásnak” nevezik. Visszamegyünk azokhoz, akik bántottak minket, hogy ezúttal győzzünk, de az esetek 94%-ában ugyanabban a forgatókönyvben veszítünk.
Pragmatika és szokás
A harmadik motívum a gazdasági vagy háztartási. Közös jelzáloghitel, albérlet, autó, megszokott életmód – az elválás lerombolja ezeket a konstrukciókat, és az agy a kisebbik rosszat választja a megszokott kényelmetlenség formájában.
Van azonban egy mögöttes ok, amelyről ritkán beszélnek hangosan. Az exekhez való visszatérés gyakran a bizonytalansággal szembeni alacsony toleranciával függ össze. Egy új ember az ismeretlen kockázata, míg egy régi ember kiszámítható fájdalom, ami legalább érthető.
A Social Psychological and Personality Science című folyóiratban megjelent tanulmány megerősítette: a szorongó kötődési típussal rendelkező emberek háromszor nagyobb valószínűséggel folytatnak újra kapcsolatot. Idegrendszerük még a rossz, ismerős ingereket is biztonságosabbnak érzékeli, mint az ismeretlent.
A negyedik motívum a szexuális szokás. A test fiziológiai szinten emlékszik a partnerre, és vele könnyebb elérni az intim felszabadulást, mint egy új emberrel, ahol újra kell építeni a rituálékat.
Esther Perel pszichoterapeuta megjegyzi: a jó szexből való visszatérés érzelmi intimitás nélkül pokoli spirálba fordul. Összekevered az orgazmust a szeretkezéssel, aztán csodálkozol, hogy másnap reggel még mindig ugyanaz a hidegség.
Mikor indokolt a visszatérés
Van egy pozitív forgatókönyv is a visszatérésre – ha mindketten terápián voltak és valóban megváltoztak. Ez az esetek 5-7%-ában fordul elő, de legalább egy év külön munkát igényel önmagán.
A szokásos viselkedésváltozás nélküli visszatérés viszont a szakítás gyorsabb és fájdalmasabb megismétlődését eredményezi. Bizonyított tény, hogy az átlagos kapcsolat 40%-kal rövidebb ideig tart másodszorra, mint az első alkalommal.
Hogy ne lépjünk ugyanarra a gereblyére, a pszichológusok azt tanácsolják, hogy tegyünk fel magunknak három kérdést. Először is: pontosan mi változott meg a partneremben a szakítás alatt, de az iránta való vágyakozásomban nem?
A második kérdés: akarom-e őt, vagy most azonnal meg akarok szabadulni a magánytól? Az őszinte válasz gyakran elkeserítő – a legtöbben éppen a péntek esti üresség miatt térnek vissza.
Harmadik kérdés: készen állok-e arra, hogy három hónap múlva újra szakítunk, de máris még több idegszálam ment el? Ha igen, akkor gyere vissza, de legalább illúziók nélkül.
Az egyetlen egészséges indíték az újraegyesítésre az, ha mindketten belátták a hibáikat és új szerződést kötöttek. Például abbahagyták egymás leértékelését, és megtanultak kiabálás nélkül beszélni az érzéseikről.
Ha azon kapod magad, hogy azon gondolkodsz, hogy „mi lenne, ha ezúttal másképp lenne”, de semmi jele a változásnak – ez nem szerelem, hanem a hormonális ingadozások függősége. A szervezet egyszerűen a szokásos oxitocin és dopamin adagot követeli, mint a drogfüggő a dózist.
A legjobb, amit ebben a helyzetben tehetsz, hogy tartasz egy hat hónapos szünetet kapcsolat nélkül. Ez alatt az idő alatt vagy az exed mutat valódi tetteket, hogy megváltozzon, vagy rájössz, hogy csak a megszokás hátterében állt.
