Sok kistestű kutyatulajdonos biztos benne: „Minek nekünk az utca, van otthon alomtálcánk”.
Ez a tévhit gyorsabban tönkreteszi az állat pszichéjét, mint a rossz eledel – számol be a tudósítója.
A rendszeres séták hiánya a vidám társból agresszív otthonüldözőt csinál, aki unalmában elkezdi rombolni a lakást.
Fotó: Pixabay
Kutyák depressziója és izomsorvadása
A szabadban való tartózkodás fizikai hatásai nem azonnal észrevehetőek. Először a háziállatnál hypodinamia – izomgyengeség -, majd ízületi problémák és elhízás alakul ki.
Az orvosok arra figyelmeztetnek, hogy a túlsúly láncreakciót indít el: az ilyen kutyánál a szívbetegség és a cukorbetegség kockázata többszörösére nő.
De sokkal ijesztőbb az, ami az állat fejében zajlik. A négy fal közé zárt kutya elveszíti a kapcsolatot a valósággal – az agya nem fogad be többé új szagokat és vizuális ingereket.
Ez hasonló az embereknél az érzékszervi deprivációhoz: apátia jelentkezik, amit pánikroham követ.
Az agresszió mint a túlélés módja
Amikor az energiának nincs hová mennie, és az ösztönök cselekvést követelnek, a kutya dühös lesz. Az állat túlságosan ingerlékennyé válik, és látható ok nélkül a gazdára vagy más háziállatokra csaphat le.
Ez nem nevelés, hanem tiszta fiziológia: a túlzott kortizol (stresszhormon) és a futás közben felszabaduló endorfinok hiánya teszi kezelhetetlenné a kutyát.
És az úgynevezett „szocializáció” is szenved. A rokonokkal és idegenekkel való találkozások nélkül az utcán a kutya elveszíti szocializációs képességeit.
A gazdák gyakran panaszkodnak arra, hogy a kutya pánikszerűen bepánikol a liftnél, vagy megugatja a kerékpárosokat, ami az önkéntes visszahúzódó viselkedés egyenes következménye.
A félórás szabály minden fajta esetében
Természetesen a sétálási normák eltérőek: egy chihuahua számára napi egy óra is elég, de a border collie-k aktív kétórás keresztezést igényelnek. Az általános szabály azonban kérlelhetetlen: egy felnőtt kutyát naponta legalább kétszer ki kell vinni, egy-egy alkalommal 30-60 percet eltöltve.
A szerző praxisában előfordult egy eset egy yorkshire terrierrel, akit a gazdák már nem sétáltattak, „mert kicsi”. Egy hónappal később a kutya minden vendéget harapdálni kezdett, és éjszaka vonyítani kezdett. Elég volt visszatérni a napi kétszer 20 perces sétákhoz, hogy normalizálódjon a viselkedés.
Ne feledje, a séta nem a WC-ről szól. Hanem az életről. Ha megfosztod a kutyádat a szabadban való mozgástól, ellopod tőle a vadászat, a felfedezés és a szocializáció örömét, és a legjobb barátodat mélységesen boldogtalan rokkantként hagyod hátra.
