Fotó: nyilvános forrásból
Ezek a cselekvések gyakran szinte az izommemória szintjén történnek
Forrás:
Azok az emberek, akik az étteremből való távozás előtt egymásra pakolják a tányérjaikat és letörlik az asztalt, általában nem akarnak imponálni. Legtöbbször nem is gondolnak rá. Ez nem a jó modor demonstrációja vagy a „megfelelő” megjelenés kísérlete – ez egy olyan viselkedés, amely egy olyan élmény részeként maradt meg bennük, amelyet nem lehet csak úgy eldobni – írja a VegOut.
Olyan emberekről van szó, akik egyszer maguk is a másik oldalon álltak. Ők dolgoztak a folyosókon, a konyhában, takarítottak le asztalokat a vendégek után, és belülről tudják, milyen a váltás. És ez a tapasztalat örökre megváltoztatja a felfogást. Még évek múlva is, amikor vendégként automatikusan tányérokat rakosgatsz, szalvétákat szedsz össze és rendet raksz az asztalnál – nem azért, mert muszáj, hanem mert nem tudod másképp érzékelni a helyzetet.
Ezek a cselekvések gyakran szinte az izommemória szintjén történnek. Valaha a munka része volt: gyorsan felmérni az asztalt, mindent egy kupacba rakni, helyet szabadítani, megkönnyíteni a következő ember dolgát. Idővel ez annyira berögzül, hogy már nem igényel erőfeszítést. A kezek maguktól csinálják, belső párbeszéd nélkül és anélkül, hogy bizonyítani akarnának valamit másoknak – írja a kiadvány.
Ez a tapasztalat nemcsak a cselekvésekre van hatással, hanem arra is, ahogyan az ember látja, ami körülötte történik. Többet vesz észre: a személyzet terhelését, a munka sebességét, a káoszt csúcsidőben, azokat a pillanatokat, amikor a dolgozóknak egyszerűen nincs elég keze. Számára az étterem megszűnik „háttérnek” lenni – olyan rendszerré válik, ahol minden plusz rendetlenség plusz munkát jelent valakinek konkrétan.
Ezért az apróságok már nem tűnnek annak. Szétszórt evőeszközök, ragacsos asztal, összegyűrt szalvéták – mindezek már nem csupán a vacsora következményei, hanem olyan feladatok, amelyeket valakinek korlátozott idő alatt kell megoldania. És bár egy rendben hagyott asztal nem változtatja meg az egész rendszert, a hozzáállást igenis megváltoztatja – bár egy konkrét helyzet szintjén, írja a kiadvány.
Ami itt fontos, az az, hogy nem a formális szabályokról vagy az „ez a helyes” gondolatról van szó. Az ilyen tapasztalatokkal rendelkező emberek ritkán gondolkodnak udvariassági szempontok szerint. Számukra inkább a mások munkájának tiszteletben tartásáról van szó. Azt a munkát, amelyet gyakran észrevétlenül és magától értetődőnek vesznek.
Ugyanakkor az ilyen akciókat szinte soha nem teszik hivalkodó módon. Az ember nem várja, hogy valaki felfigyeljen rá, és nem is keresi az elismerést. Egyszerűen csak tesz valamit, ami egykor a saját munkáját könnyítette meg – csak most egy másik emberért.
A kiadvány szerint ez a viselkedés nem a klasszikus értelemben vett nevelésen vagy a jobbnak látszás vágyán alapul. Ez egy emlék – arról, milyen érzés a kiszolgálásban dolgozni, milyen gyorsan felgyülemlik a fáradtság, és mennyire befolyásolja a vendégek hozzáállását. És ez az emlék akkor is megmarad, ha a körülmények már régen megváltoztak.
Az oldal nem biztonságos! Minden adatod veszélyben van: jelszavakat, böngészési előzményeket, személyes fotókat, bankkártyákat és más személyes adatokat használnak fel a támadók.
